Pataky Tamás - Amiről a szőnyegek mesélnek
Pataky Tamás
Amiről a szőnyegek mesélnek
AjánlásAjánlom ezt a könyvet Szabolcsnak és Ádámnak, gyermekeimnek, valamint mindenkinek, aki az egységes rajzolatokban megérzi a régmúlt időkből származó, és a jelenben élő azonosságokat.
A keleti ember gondolatvilága és a ma élő szemlélet a formavilágokról talán, már nincs is olyan távol egymástól. Ezt próbálom összehasonlítani, és saját szemléletvilágomon keresztül megmagyarázni ebben a könyvben, a szőnyegrajzolatok azonosságának szemléltetése közben.
Bevezető
Ez a könyv a szőnyegkészítést, annak művészetét és a különböző minták összefüggéseit elemzi. Teszi ezt azért, hogy felhívja a figyelmet a különböző időkben és helyeken élt népek kultúráinak hasonlóságára, a mintákba öntött és megőrzött mondanivalók és gondolatok mai értékére. Régóta foglalkoztatja az emberiséget a titokzatos Kelet művészete. Az óriás távolság, amely nem csak földrajzi, talán egy kicsit misztifikált is ezt a számunkra különös világot. A varázslatos, sokszínű és szinte kivétel nélkül egyedi keleti szőnyegek, meghódították az egész emberiséget.
Ez a népművészeten alapuló és az évszázados ősi népi hagyományokra épülő kultúra tisztán láttatja a múltból megőrzött egyetemes mintákat. Mint később látni fogjuk, ezek a minták, melyek a végtelen múltból, sokszor szinte az újabb kőkorszakból származnak, hosszú időn keresztül megtartották formájukat és formarendszerüket. A háromdimenziós formarendszerek és ezek síkvetületei szorosan kapcsolódnak világunkhoz, méret- és mértékrendszerükkel tükröződve vissza bennük. (Példaként említeném, hogy a Dávid-csillag, amely két háromszögből áll, a térbeli oktaéder egyik síkvetülete.)
Az ősi minták között élünk ma is, és minden pillanatban találkozhatunk velük. Megelevenednek a szőnyegkészítés régi és jelenkori pillanatai, bemutatva a kaukázusi, a régi és a mai irán, kis-ázsiai és a távol-keleti szőnyegek jellegzetességei. A kezdetekkor a világon sok helyen, ahol a körülmények és a lehetőségek adva voltak, rejtelmes módon, szinte egyszerre alakul ki a szőnyegcsomózás. Nincs olyan hely, ahol valamilyen formában ne használnának szőnyeget, és ez talán az egyik legnagyobb adománya, felbecsülhetetlen értéke ennek a művészetnek. A szőnyegkészítés és –művészet kialakulásában azonban feltehetően igen nagy szerepe volt a közép-ázsiai nomád törzseknek. Abdulkadir Ersoy szerint a szőnyegkészítés több ezer évvel ezelőtt kezdődött valahol Közép-Ázsiában.
Így a hétköznapi, több évszázados vagy akár évezredes népművészet egyben iparművészet is, és szolgálja a díszítés hétköznapjait vagy ünnepeit. A szőnyeg írásos említése már az Ószövetségben is fellelhető, de megtalálhatjuk Homérosz Iliászában, vagy Aiszkhülosz színdarabjaiban is. Ezekben a klasszikus írásokban említést tesznek gyönyörű, dúsan mintázott, drága szőnyegekről. Ezekben az időkben, magának az önálló művészetnek nincs olyan nagy szerepe, hiszen a régen élt ember évszázadokon át saját használati tárgyait készítette el szép mintákkal díszitve. Használati tárgy volt tehát, és ha egy szőnyegre nézünk, tudnunk kell, hogy a történelem egyik nagyon messzire visszavezethető történetének egy darabját látjuk. Ha elhasználódott egy szőnyeg vagy szőttes, pótolják a helyi hagyományok, igényük és ízlésük szerint.
Az emberi életet végigkísérte a szőnyeg. Születéskor a bölcsőt szőttes vagy szőnyeg képviselte a nomád népeknél. Felnőttként is ezzel díszítették otthonukat, takaróként és ágyként szolgált a hétköznapokban. Szőnyegek között éltek és haltak meg.
Nemcsak leterítve, földre használták, ahogy z a latin „tapes” szó értelméből következik, hanem ajtók, ablaknyílások befedésére is, mint szőnyeg vagy kárpit. A nomád népeknél az otthont adó sátor berendezésekor is jelentős szerepet játszott. Szőnyegtáskákban tartották értékeiket és használati tárgyaikat is. Hitük hordozója volt a szőnyeg, hiszen ráborulva imádkoztak rajta. Ez a mindennapos tevékenység szinte nélkülözhetetlenné teszi a nomád ember számára a szőnyeget, amely szent hellyé emelkedett a szemükben, és amelyen imádkozva, lelki nyugalmat érezve, a hitükben boldogságot találtak.